Gyula szülötte, Erkel Ferenc

Erkel Ferenc zeneszerző, karmester és zongoraművész 1810. november 7-én, Gyulán látott napvilágot. Szülőháza, az Apor tér 7. szám alatti klasszicista stílusú épület ma is áll, benne az Erkel Ferenc Emlékmúzeumot rendezték be. Apja Erkel József, karnagy és tanító, anyja Ruttkay Klára Terézia. Házasságukból két leány és nyolc fiúgyermek született.
A másodszülött Ferenc a németgyulai és magyargyulai elemi iskolákban kezdte tanulmányait. Nagyváradon, majd a pozsonyi bencéseknél végezte gimnáziumi tanulmányait. 18 évesen Csáky Kálmán grófnál Kolozsvárott házi zongoratanár lett. 1834-ben lehetősége nyílt bemutatni zongoratudását a pesti Nemzeti Kaszinóban. Igen pozitív kritikákat, kifejezetten dicsérő szavakat kapott előadása. 1835-től karnagyi állást vállalt a Budai Magyar Színjátszó Társulatnál, s ezzel véglegesen letelepedett Pesten. 25 évesen már operát is vezényelt. Következő évben átszerződött a pesti Német Színházhoz, onnan viszont áthívták az időközben felépült Pesti Magyar Színházhoz, ahol 1838-tól már karmesterként dolgozott.
Néhány hónappal később Bartay András, Kölcsey Hymnusának megzenésítésére is pályadíjat tűzött ki. Mivel a népes bírálóbizottságban Erkel nem szerepelt, beküldhette alkotását, amely végül elnyerte a magyar közönség tetszését. Ma is Erkel alkotása a hivatalos magyar Himnusz zenéje. 1840-ben elkészült első operája, a Bátori Mária, amely az első magyar nemzeti operaként - a Nemzeti Színház névadó ünnepségén - 1840. augusztus 8-án hangozhatott el először. 1844-ben mutatták be a Hunyadi László című operát. A forradalomig Erkel folyamatosan komponált, de arra is maradt ideje, hogy a Pest-Budai Hangászegyesület karnagyi teendőit elvállalja.
1853-ban néhány kiváló muzsikussal életre hívták a Filharmóniai Társaságot, melynek vezetője, és számtalan esetben karmestere lett. Erkel Ferenc neves sakkozó volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakk-kör alelnöke, egy év múlva elnöke. Következő operáján hosszú ideig dolgozott, 1861. március 9-én mutatták be a Bánk bánt.
Az anekdoták szerint Erkel egy fa alatt komponálta az operát. A fa már-már élettelen maradványa Gyulán a néhai kastélyparkban, a mai Várfürdő területén található. 1868-ban az Országos Magyar Daláregyesület vezető karnagyává választotta, amely tevékenység jó néhány kórusmű megalkotására késztette.
A magyarországi zenei élet kiválóságai sokszor határainkon túl képezték magukat, erre a problémára hatott gyógyírként a Zeneakadémia megnyitása 1875. október 14-én. Az intézmény elnöke Liszt Ferenc, első igazgatója Erkel Ferenc lett. A Magyar Királyi Operaház 1884-es megnyitója új korszakot nyitott a magyar operajátszás történetében. Az István király című operát 1885. március 15-én már a klasszikus zene új fellegvárában mutatták be. Ezt a művet nem szokás Erkel Ferenc önállóan készített operái közé sorolni, hiszen gyermekei, Elek (1843-1893) és főleg Gyula (1842-1909) komponálták jelentős részét.
1839-ben házasságot kötött Adler Adéllal. Házassága később felbomlott, felesége visszaköltözött Gyulára. Házasságában 9 gyermek született. Negyedik fia, Sándor (1846-1900) kora egyik legnagyobb karmestere lett.
A zongoraművész-karmester 80. születésnapján még utoljára fellépett. A 19. század java részét megélhette, zenész fiakat nevelt, a zenéért élt és tette mindazt, amit megtehetett. Operákon kívül karműveket, dalokat, kísérőzenéket, zongoradarabokat, zenekari műveket is komponált. Gazdag életműve példaértékű. 1890-ben 80. születésnapján utoljára lépett pódiumra a Filharmóniai Társaság hangversenyén. 1893. június 15-én hunyt el. Szülővárosában szobrot állítottak emlékére. Emlékére 1952-ben állami díjat alapítottak, mellyel évente (ápr. 4-én) kiemelkedő magyar zeneműveket választotta.