Házi koncert a Lila suliban

„Hangversenyzongorát Erkel szülővárosába!” „Ha csak egy billentyűje vagy húrja lesz nekünk köszönhető, már elmondhatjuk, hogy tettünk az ügyért valamit.”
Hirdették a feliratok – az 5. Számú Általános Iskola és Sportiskola zsibongójában – azon a házi koncerten, melyet a Lila suli zeneiskolásai és énekkarosai adtak saját diáktársaiknak.
„Uram, áldd meg ezt a Földet, s minden nemzetét, … s minden gyermekét …” – csendült fel a dallam az összevont énekkar zárószámában.
Már két éve is rendeztünk hasonló házi koncertet a sportiskola falain belül, de akkor az volt a cél, hogy a zeneiskolások bemutathassák hangszertudásukat, melyről sok diáktárs, sőt kolléga sem tudott. A zeneiskolai tanárok lelkes hozzáállására már akkor is szükség volt, hisz nélkülük egy ilyen délutánt nem lehetne megszervezni. Nekik és tanítványaik munkájának köszönhetően szólalhattak meg akkor is, most is a hangszerek.
A május 8-án délután megtartott hangversenynek idén más feladata is volt.
Egyrészt vendégül hívtuk az 1. Számú Általános Iskola énekkarát, melynek néhány tagja jövőre már a mi iskolánk tanulója lesz. A rendezvényt megelőző közös próbák eredményeként a koncert végén Szabóné Pfaff Éva kolléganőm vezetésével együtt énekeltük a záró számokat. Ezúton szeretném neki megköszönni segítő hozzáállását.
A rendezvényen – mindezek mellett – a zeneiskolás diákjaink hegedű-, cselló-, gitár-, furulya-, fuvola-, trombita- és zongorajátéka adománygyűjtésre hívta fel a hallgatóság figyelmét.
Sokan olvashattunk a Gyulai Hírlapban közzétett kezdeményezésről, amely egy Steinway hangversenyzongora adományok útján történő megvásárlását tűzte ki célul. Előzetes beszélgetések kapcsán még a gyerekek is megértették, miért van szükség Erkel szülővárosában – még ha szűkös időket is élünk – olyan hangversenyzongorára, amelyen méltó módon lehet megszólaltatni nagy mesterek műveit.
Mi szeretnénk kicsiben, kicsi pénzzel, kicsi szervezéssel kipróbálni, képesek vagyunk-e jó ügyért megmozdulni. A Lila suli önkéntességen alapuló adománya – melynek gyűjtését diákjaink és tanáraink körében május végén zárjuk le –, a számlaszámon megjelenők között nyilván nem a legjelentősebb összeg lesz, de mi akkor is tudni fogjuk, hogy az átadóünnepségen, a zongorán felcsendülő egyik tiszta hang nekünk lesz köszönhető.
Petrovitsné Balla Magdolna énektanár